Blogom?!

újra itt van. újra itt van. újra itt van superman. :Đ ez egy kicsit rázós kezdés. mai programom se szárnyalta túl a tegnapit. eddig. ma este megyünk moziba. hancock vagy mi a címe annak, amit nézünk. én a kungfu pandára szavaztam, de négyesben megyünk, és a lányok döntenek. ám legyen. csináltam egy kis videót. megpróbálom ide betenni. nem maradtok le sok mindenről, ha nem sikerül. megy a zene, és mennek alatta a képek. de túl kevés a kép ( új laptop, nincs ezen még semmi, myvipről szedegettem össze nehezen őket ), és a zene ¾től már nem kísérik a képek. de ettől függetlenül nekem tetszik. mér ne tetszene, hisz én csináltam. barátnőmmel volt egy kis összezördülésem.. néha ki tud akasztani :] dehát így szeretem.. ezvan. úgy volt, hogy megyünk strandra, de aztán a rossz idő közbe szólt. pedig lett volna mit írnom ide. így majd csak a mozit fogom, de azt csak holnap, mer nem hiszem, hogy utána feljövök még a netre. ez a hátránya a nyári szünetnek. hogy vannak unalmas napok (jó, ezt köszönhetjük annak, hogy lebuktam..), de pölö ha suli lenne nem hiszem, hogy gondolkodnom kéne, hogy mit írjak, mer mindig történik valami. de nehogy suli legyen. csak jöjjön mindenki haza nyaralásból, mehessek ki, és akkor olyan történeteim lesznek, hogy csuhajj. mint egy téli péntek vagy szombat este:

tél volt. hó nem esett, de elég hideg volt. elhatároztunk, hogy melegedni kéne, ezér vettünk két liter asztali édes fehérbort, majd két liter narancslével összeöntöttük. magyarul kannásoztunk. négyen voltunk. elvonultunk egy parkban, hogy nyugodtan megihassuk ( erről a parkról későbbiekben is lesznek történeteim ). úgy terveztük, hogy mindenki iszik egy litert, igazságosan. csakhogy én kevesebbtől is beálltam, másnak nem kellett annyi, ezér eszünkbe jutott aza gondolat, hogy lekéne itatni azt a negyedik srácot. aki nem szokott velünk mászkálni, de ma este velünk tartott. itattuk őt rendesen. "na még egy korty", "egyet az anya kedvéér, egyet az apa kedvéér", "nézd, én már mennyit ittam, te még szinte semennyit". egy ideig jó is volt. elkezdtünk hülyéskedni,  a játszótéren a homokban, ott a parkban. bunkfenc, kézenállás, fejenállás, ment minden. persze mindenki ki akarta próbálni ezeket. kézenállás volt a sláger. abból lehetett a legnagyobbat esni. volt ott egy pad. hát akkor ugorjuk át - gondoltuk. én kezdtem. hátulról ugrottam, magasság megvolt, hosszúság annyira nem. a talpam elérte az ülőrészt, megcsúsztam rajta, és dobtam egy hátast, félig a padra, félig a homokra. ezek után a többiek inkább nem próbálkoztak. ittunk tovább. jó hangulat volt. és akkor túl lett lépve az itatás határa. a srác elkezdett sírni. hogy miért? passz. "mi lesz ha anyukám észreveszi?", "nekem nyolcra haza kell menni" - "nyolcra??? kijössz inni és nyolcra mész haza??" próbáltunk menteni a menthetőt. mi nem voltunk annyira becsiccsentve. vettünk neki az éjjalnappaliban zsemlét, hadd szívja fel az alkoholt. viszonylag hatott. de a srác még mindig sírt. próbáltuk vigasztalni, jobb kedvre deríteni. esélytelenül. aztán kinyögte, hogy van aza 30y vagymilyen együttes, annak tökjó az egyik száma. remek. kérjük a rádióban! persze nem komolyan. gyorsan megbeszéltük, hogy csináljuk. az egyik srác úgy csinált, mintha felhívta volna a rádiót, és kérte a 30y egyik számát. közben a másik srác a telóján benyomta a számot. a leitatott srác pedig elhitte, és jobbkedvre derült. én közben a maradék italt megittam sunyiban. büszkék voltunk magunkra. a leitatott srác járni még nem igazán tudott az elfogyasztott alkoholmennyiségtől, ezér az egyikünknek haza kellett kísérni. ketten maradtunk. nem tudtunk már mi se mit csinálni, ezér mi is hazaballagtunk. 10-11 körül érkeztünk meg. szinte egyhelyen lakunk. az aznapi tanulság is megvolt: ne ittasunk le senkit, főleg ha korán kell hazamennie, és haza is kell kísérni. azóta hasonló eset nem történt. persze az alkoholizálás folytatódott és újabb történeteket szült. folyt. köv.

hát mára ennyi. holnap több mesélni valóm lesz. a mozi, az aznap, és talán még egy történet is belefér. indulok moziba. pacsii